Tel: 0266 321 012
office@bankfalvakozbirt.eu
Csikbankfalva, Hargita megye

🔍
 
 
BÁNKFALVI ÁLLAMOSíTÁSOKRÓL
2010-01-10
 

A szovjet ellenőrzés alá került kelet-európai államok jelenkori történelmének egyik meghatározó és mindmáig kiható eseménye a gazdaság állami irányítás alá vonása volt. A romániai államosítás történetének monografikus feldolgozása még várat magára. Rendelkezünk ugyan ebben a témában íródott alapművekkel, ezek azonban szemléletmódjuk és módszerük miatt elavultnak tekinthetőek.[1] Nyilvánvaló, hogy 1989 előtt a pártszellemben vagy pártutasításra íródott munkák más szempontból és más értékrendszer alapján közelítik meg az eseményeket.

Az utóbbi tíz évben indult be az a munka, ami az ideologikus megfelelés helyett az 1948-as államosítás történetének feldolgozására fekteti a hangsúlyt. Az egyre szaporodó tanulmányok ellenére máig sem született olyan írás, amely országos viszonylatban közölne adatokat és adna elemzést. Fontos megemlíteni az 1998-as máramarosszigeti konferencia anyagát tartalmazó tanulmánykötetet,[2] amely az 1948-as államosításokra vonatkozólag is közöl dolgozatokat. Említésre méltó még Ion Bucur ugyancsak e témában írt rövid tanulmánya.[3]

A legfontosabb termelőegységek 1948. június 11-i államosítása komplex folyamat része, amelynek célja a hatalom megszerzése a kommunisták által és a - nem éppen találóan elnevezett - népi demokratikus rendszer bevezetése volt.[4]

A legfontosabb termelőeszközök államosítása az összes európai országban - úgy Kelet-, mint Nyugat-Európában - egyik fő követelése volt a baloldali, kiváltképpen a szociáldemokrata és a kommunista pártoknak. Ezért a háború után természetes volt, hogy az új koalíciós kormányok, amelyekben a két munkáspárt fontos pozíciókat töltött be, igyekeztek állami ellenőrzés alá helyezni a vállalatokat.[5] "1945 után az elmaradott országok számára a fejlődés világszerte a gazdaság és társadalomelmélet, valamint a politika vezércsillagává lett."[6] "Az utolérő fejlődés immár megkérdőjelezhetetlenül és kompromisszumok nélkül egy eleddig nem sejtett állami hatalomkoncentráció és a döntési folyamatok hierarchizálásának alapzatára épülve ment végbe, mely egyformán rákényszerítette akaratát a gazdaságra, a politikára és a társadalomra."[7]

A kommunista hatalom számára az utolérő fejlődés elképzelhetetlen volt az utasításokkal irányított gazdaság megteremtése nélkül. Az ilyen típusú gazdaság létrejöttének alapvető feltétele "a termelési eszközök feletti rendelkezés magánjellegének megszűnése. Ahogy zsugorodnak a magánrendelkezés lehetőségei, úgy lesz a gazdaság központi irányítása szélesebbkörű. [...] Nem helyes az utasításokkal irányított gazdaság megszületését pusztán a termelési eszközök állami kisajátításával összekapcsolni, az államosítások csak formailag legalizálták a már kialakult helyzetet."[8] Kelet-Európában két tendencia éreztette hatását: az első a Szovjetunió azon törekvése, hogy Németország helyébe lépjen és szilárd gazdasági pozíciókat biztosítson magának ezekben az országokban, a második tendencia pedig az, hogy megpróbálják felszámolni a magántőkét és a szovjeten kívül minden külföldi tőkét is. Ezért ezek az országok az államosítás megkezdésére csak akkor kaptak engedélyt, amikor a Szovjetunió a kommunista pártok segítségével már megszilárdította pozícióit a gazdasági életben.[9]

Az 1948-as romániai választások után megnyílt a Nagy Nemzetgyűlés. A látszólagos szabad választásokat követően a kommunisták rátérhettek a kapitalizmus maradványainak felszámolására Romániában. Az államosítást gondosan előkészítették, a végső döntést a Román Munkáspárt Központi Bizottsága hozta, és ezt csak jóváhagyta a Nagy Nemzetgyűlés.[10]

A június 11-i döntést megelőző időszakban a RMP részletes akció tervet dolgozott ki. Megszervezték a Legfelső Államosító Bizottságot, amelyet egy technikai bizottság és 35 megyei bizottság segített. A legmegbízhatóbb párttagok mobilizálásával biztosították az ellenőrzést a szakszervezetek felett és kiválasztották az új igazgatókat. Ezeket a pozíciókat kizárólag munkások töltötték be.[11] A munkásigazgatók kiválasztásánál a következő szempontokat vették figyelembe: az adott személy politikai nézetei, szakmai képességei, továbbá legyen "jó gazda" (bun gospodar), jó szervezőkészséggel rendelkezzen, legyen becsületes, energikus, éber, erőskezű (autoritar), képes legyen tömegeket mozgósítani, a munkások körében legyen népszerű és ismerje valamennyire azt az iparágat, amelyben dolgozik.[12]

Az államosítás több szakaszban zajlott le, 1948. június közepétől novemberig. Az előkészületek viszont már januártól folytak. Első lépésként tervbe vették egy Államosító Bizottság létrehozását, a Legfelsőbb Gazdasági Tanács, az Iparügyi Minisztérium, a Belügyminisztérium, a Pénzügyminisztérium és az Igazságügyi Minisztérium képviselőinek a részvételével. Február 21-23-án a Román Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesülési kongresszusán Gh. Gheorghiu-Dej kijelentette, hogy a fő cél a gazdaság tervszerűsítése.[13]

Április 13-án a Nagy Nemzetgyűlés elfogadta az új Alkotmányt, amelyben a 11. cikkely kimondja, hogy a magán termelőeszközök, bankok, biztosító társaságok állami tulajdonba kerülnek, amennyiben a közérdek úgy kívánja.[14] Az alkotmánynak már a kezdetektől fogva ideiglenes jellege volt és elsősorban gazdasági kérdések kerültek előtérbe. Az új alkotmány volt az az eszköz, amely révén törvényes keretek között készítették elő az egész gazdaság államosítását.[15]

A 11-es cikkely teremtette meg az alapját a június 11-i 119-es törvénynek, amely alapján államosításra került sor minden ipar-, bank-, bánya-, biztosító- és szállítási vállalatnál. Ezekkel egyidejűleg államosították az egységekhez tartozó melléképületeket, felszereléseket is.[16]

A törvény az államosításra kerülő egységeket öt kategóriába sorolta: iparágak, amelyekben minden egységet államosítanak nagyságuktól függetlenül; a törvény mellékletében felsorolt egységek (672 ipari létesítmény, 371 szállítási vállalat);[17] gyárak, amelyek egy meghatározott számon felüli munkást foglalkoztatnak (például a fémfeldolgozó vállalatok esetében 100 a meghatározott szám); egységek, amelyek 10 lóerő feletti meghajtó erővel rendelkeznek; egységek, amelyeknek elméleti vagy gyakorlati kapacitása meghaladja a illető iparágban meghatározott szintet.[18]

Az államosítás további lépéseként 1948. augusztus 13-án a 197-es rendelettel feloszlatták az összes magán pénzintézetet. Majd novemberben sor került a magán egészségügyi intézmények, illetve a mozi- és filmipar államosítására is.[19]

٭

A romániai államosítások történetének kutatása kapcsán több kérdés merül fel, amelyek végleges megválaszolására csak abban az esetben kerülhet sor, ha a jelen esettanulmányhoz hasonló írások születnek az ország többi régiójára vonatkozólag. Az államosítások eseményeinek helyi szinten való vizsgálata és összehasonlítása érdekes következtetésekhez vezethet. Esetünkben két olyan régióról van szó, ahol a vizsgált időszakban alacsony szintű iparosodottságról, és túlnyomórészt mezőgazdaságból élő lakosságról beszélhetünk.

Csík megye 64 településből állt, amelyből az 57 székely község összefüggő területet alkotott, s a nyelvhatár csak a románlakta Tatros völgyében és Gyergyó északkeleti részén tért el a közigazgatási határ vonalától.[20] A régiót három adottság határozta meg: többségében székely, katolikus és őstermelő.[21] Udvarhely megye ettől csak vallási tekintetben különbözött.

A székely kivándorlás és a székely népfelesleg kérdése már a századelőn jelentős mértékben foglalkoztatta a magyar társadalmat. Már az 1902-es csíktusnádi székely kongresszus azzal a kimondott céllal ült össze, hogy ezt a problémát megoldja.[22] Csík népesedési viszonyait és általában a székelyföldi kivándorlás kérdését a két világháború között Vencel József kutatta. Ő állapítja meg, hogy "a székely nem azért hagyja el ősi földjét, nem azért lesz szolga és cseléd, nem azért hajlik meg mások parancsának, mert kiszikkadt belőle az ősök büszke rátartisága, a föld dobta ki a világba".[23] Ugyancsak ő írja, hogy "a Székelyföld elmaradt gazdasági körülmények közt él, társadalmi reformra szorul, [�] közművelődése nem elég színvonalas, [�] a gazdasági élet elmaradottsága a társadalmi fejlődés hiányossága miatt napjainkban különösképpen élessé vált a már több mint félévszázados népesség és népesedési válság."[24]

Székelyföld sajátos viszonyai következtében a meglévő nyersanyag, munkaerő és csökkentett felvevőképességű piac mellé nem társult tőke és ipar.[25] Az iparosításra vonatkozó tervek pedig nem ipari központok kialakítására, hanem az ipar decentralizációjára, falvakra való kiköltöztetésére törekedtek, ami azzal járt, hogy a mezőgazdaság mind nagyobb szerepet kapott a feldolgozó ipar nyersanyagellátásában.[26] Ennek következtében úgy Csík, mint Udvarhely megye esetében főleg mezőgazdasági termék- és fafeldolgozó, valamint szolgáltatóiparról beszélhetünk. A két világháború közötti helyzet nem sokat változott 1948-ra. Az itteni államosítások tehát a kommunizmus kiépítésének

 

A teljes dokumentum letöltése

 
Vissza
 
 
 
 
 
copyright 2016 Csíkbánkfalva közbirtokosság
design btz