Tel: 0266 321 012
office@bankfalvakozbirt.eu
Csikbankfalva, Hargita megye

🔍
 
 
ORBÁN BALÁZS BÁNKFALVA FEKVÉSÉRŐL
2009-01-05
 

ORBÁN BALÁZS BÁNKFALVA FEKVÉSÉRŐL

 

 

 

VIII. A Lok.

Al-Csík topographiai körvonalozása. A Nagy-Mező. Haram hegyesse. Jajgató. A Lok, vagyis a Fissák völgye. Szent-György. Alkatrészei, vásárai, gyümölcse, temploma. Tompos István és Szebeny István emléke. Iskolák Sz.-Györgyön. Kálvária. Az Óriás, hozzá kötött regék, régi műtöredékek. Ilyés András püspök. Pap halála. Bánkfalva. Kotormány. Ménaság-Ujfalu. A székely amazonok. Az Ördöngös és Borda havasok. Borda szele. Ménaság, temploma, oltára, harangjai. Gyógyforrásai. Csík népének szaporasága. Potyánd. Kostelek. A negyedfél megye havasai.

Al-Csík 2 mértföld hosszu, 1 1/2 mértföld széles térség, melyet minden oldalról magas havassor ölel körül. A gyönyörü tért két országut szeli át, egyik nyugati oldalán vonulva, Tusnádon át megy Brassónak, a másik a tér keleti szélén huzódva, a Nyerges tetőn száll át Kászonba, onnan Kezdi-Vásárhelyen át, szintén Brassóba. A faluk e két utvonal mellett hosszu sorban foglalnak helyet, oly sürűn egymáshoz épülve, hogy – távolból nézve – egész Al-Csíkot két oldalról két hosszu falusor szegélyzi, csak a többnyire felragyogó (pléhvel fedett) tornyok nagy száma jelöli, hogy ott több helység van. Az ekként szegélyzett szép tér közepén széles lapály terül el, melyet az Olt fényszalaga kanyarog át, s melyet az Oltba siető számos hegyi patak mély árkolatai szelnek át. E középtért Nagymezőnek, de leginkább Szépmezőnek hivják; mind két elnevezést jogosan viseli, mert az nagy is, szép is.

Al-Csíkon való átutazásunkat rendszeresitendők, azt két vonalban tesszük meg, és pedig Sz. Királyról, mint középpontról kiindulva, le fogunk menni a keleti vonalon s visszatérni a nyugatin.

Szentkirályon alól az ut magaslatra emelkedik, honnan Al-Csík gyönyörü tere egészen feltárul, azon köridomu s minden oldalról nagyszerü havasok keretébe foglalt tér, melyen a faluk festői csoportozata közt kigyózik át az Olt, mintha kedvtelve időzne e szép téren, szülőföldjének szép virányain, mielőtt a tusnádi szoros vészes sziklái közé rohanva, utat törne magának Háromszékre át.

Futtassuk végig pillantatainkat a tért szegélyző nagy részt fenyves erdők koszoruzta havasok során. Az északkeleti szögletben szép havasi völgyecske, az ugynevezett Lok mélyül be, melynek torkolatjában Sz.-György és Bánkfalva csoportosulnak kápolnáktól koronázott hegyek aljában, hátterében a kopasz Borda roppant sziklatömege emelkedik fel, mint félelmes sziklabástyája e szögletnek. Innen lankásabb havassor, a keleti Kárpátoknak szép fenyős előhegyei nyulnak le, melyek a Nyergesnél megtöretve, nyugatra vonulnak, Csík déli hegykeretét alkotva, egyikét a legszebb, legváltozatosabb havaslánczolatoknak, melyek szépen körvonalozott vonalából a legfantasticusabb alaku csúcsok lövelnek fel; ilyen a Lázárfalva feletti félgömb alaku Nagy-Haram, ilyen a czukorsüveg alaku Várhegy, a tusnádi szoros fölé hullámzatosan emelkedő Gyöngyöshegy, Jáhoros és a Sz.-Annatót körülölelő Nagy-Csomág. A Jáhoros délnyugati bástyáját alkotja ezen havasfalnak, onnan a keleti oldal trachyt vonala indul ki, melynek mellvédeit a Mitács, Kapustető, Csőllős, Kőalja, Fenyős-ponk teteje képezik. Északkeleti szögbástyáját pedig a sz.-Királytól jobbra feltornyosodó Haram hegyese, melynek vihar-lakta tetején a hagyomány szerint hatalmas haramiavezérnek volt megközelithetlen sziklavára, honnan az utazókat és a szegény népet nyomorgatta és megadóztatta; alább van a Jajgató, hol a kezei közé esett szerencsétleneket kinoztatta, de a hagyomány szerint a megharagudott Isten villámaival összezuzta a haramia-várat a zsarnokoskodó rablólovaggal együtt, s most csak homályos nyomai látszanak az ember ellen erős, de Isten ellen gyenge várnak.

Most miután a vidék fekrajzával ekként megismerkedénk, folytassuk utunkat, és pedig bevett szokásunk szerint, nem az egyenes országuton, hanem azt elhagyva, tekintünk be a Lokra. Loknak pedig a Fissák (patak) völgyületét hivják, mely, mint már emlitém is, Al-Csík északkeleti szögletén messze felnyulik a határszéli havasok közé. A Lok egyetlen völgyülete, vagy legalább egyetlen jelentékeny oly völgyülete Al-Csíknak, mely lakva van, mert másutt ha vannak is a tért köritő havasok közé behatoló kisebb völgyek, azok lakatlanok, mivel az itteni faluk mind a téren helyezkedtek el. Azonban a Lok e tekintetben kedves kivételt teszen, a mennyiben a Fissák kristály hullámai által átfutott ezen völgyecske egészen be van épitve. Széles torkolatjában fekszik Szent-György és Bánkfalva, benn Potyand, Ménaság-Ujfalu és Ménaság. Ezen két egyházközséghez tartozó, s csaknem egészen összeépült 5 falu egy mértföldnél jóval hosszabb területen nyulik el.

Sz.-György is, miként Csík mindenik faluja, több külön nevü tizedből áll. Ezek: Kőrisvényfalva, hol a templom van, Jenőfalva a középen, Zata, végre Lacz és Gál tizes (ily nevü családokról).

Ezen tizesek elnevezésére pedig azért forditok figyelmet, mert a keresztyénségnek az ős hithez ragaszkodó székelyekre való felerőszakolásakor, az ős nevü faluk mind, vagy nagyrészt szentek neveire kereszteltettek el, a mellőzött ős nevek azonban hagyományilag fennmaradtak a tizes-elnevezésekben s valójában egy kissé figyelemmel vizsgálva, a legszebb ős hangzatu elnevezéseket találjuk fel, melyek ugy nyelvészeti, mint történelmi tekintetből megérdemlik a felemlitést. Legtöbb része az ily tizeseknek külön falu volt, s csak idő folytán épültek egybe és olvadtak össze, igy az 1567-ik évi regestrumban külön faluként szerepel Keorysményfalva 15 kapuval és ismét külön Jeneofalva 36 kapuval. Sz.-Györgyöt illetőleg még sokkal messzebb felható adataink vannak, a mennyiben már a XIV. század első felében önálló egyházközségként szerepel*A pápai dézmák regestrumában találunk erre adatokat, hol a Telegdi archidiaconatus csiki districtusába az 1332-ik év rovatában a 669-ik lapon ez van: „Georgius de S. Georgio solv. 4. ban. ant.” A 681-ik és 736-ik lapon ugyanaz, 10 és 6 régi banalis fizetéssel. ; különben Sz.-György Al-Csíknak ma is igen nevezetes pontja, heti vásárokkal és két országos sokadalommal birván*Vásár-szabadalmát II. Józseftől nyerte 1784. august. 14-én. Az eredeti okmány megvan az egyházközség levéltárában. Sokadalmai tartatnak virágvasárnap előtti hétfőn és karácson előtti hétfőn, hetivásárjai hétfőn. , naponként gyarapodik elannyira, hogy filiájival együtt ma is 6000-et megközelitő lakóinak száma, és a mi itt Csíkban igen meglepő, az, hogy a Hargita szele ellen védett Sz.-Györgyön igen sok és szép gyümölcs terem, s talán azért mondja róla a példabeszéd, hogy szép harmatu Sz.-György. Magaslaton szépen fekvő temploma csinos gót izlésü épület, melynek csak is szentélye maradt meg eredeti alakjában, csúcsíves ablakai hal-hólyag diszművezetükkel a késő gót korra utalnak; csúcsíves diadalíve és egyszerü gyámköveken (consolen) nyugvó boltozata nagyon szép és bevégzett munkára mutatnak. Hajója egészen renaissance-stylbe van átidomitva.

Hajdan erőditett keritése 1673-ban készült, mint azt ezen oda bevésett felirat bizonyitja:...

 

Ezen keritésben két nevezetes siremlék volt, melyek most már eltüntek, de az 1648-ban kezdődött megyekönyvben (egyházközségi jegyzőkönyv) fennmaradt emlékük. Mind két sir alatt hősök, a haza védelmében elvérzett hősök nyugodtak, miért siremlékök több kegyeletet érdemelt volna. E sirok egyike alatt Tompos István volt eltemetve. Ez a Tompos tekintélyes ember volt, szereplése azon időre esik, midőn az 1694-ben beütött tatárok Fel-Csíkban iszonyu dulást követve el, Somlyónál és Sz.-Királynál – mint fennebb látók – legyőzettek. Tompos ez időben éppen kisebbik fiának tartá lakadalmát. Jön a hir, hogy a haza szent földjét vad ellen dulja. Tompos összeszedi falujának harczosait s élükre áll; ekkor nemes verseny fejlődik ki az atya és két fia közt, hogy ki menjen a csatába, az atya kisebbik fiát, – kinek ekkor tarták menyegzőjét – akként akarta maradásra birni, hogy mondá neki: „Te még csak most kezded a boldogságot, mit én átéltem, azért maradj”. A nagyobbik fiunak pedig azt: „Neked apró, atyai ápolásra szorult gyermekeid vannak, s azért maradj itt”. Végre is a nemes törekvés versenyét csak ugy lehetett elintézni, hogy mind a hárman elmentek, el velök a lakadalmas népnek minden fegyverfogható férfia, s nem kis mértékben folytak be azon utólsó győzelemre, melyet Hoszaszó mellett Xántus Keresztes királybiró vezénylete alatt kivivtak; de Tompos István nem tért vissza, hanem csak is legénye beszélte azt el: hogy a tatárokat megszalasztván, Tompos igen merészen utánok vágtatott, azonban tulkövér lova elfáradván és elbukván, egy az erdőben elbujt tatár szivén átlőtte nyilával; fiai felkeresték hős atyjuknak tetemét s haza hozva, nagy pompával temették el a szentgyörgyi templom-keritésben. Eltünt az oda helyezett siremlék, de a bátor férfi emléke él a néphagyományokban, fennmaradt a megye jegyzőkönyvében, s családja – mely ekkor nemesittetve, czimerült átnyilalt harcznokot nyert – ma is megvan Sz.-Györgyön*Még nevezetes család Sz.-Györgyön a Csedő, mely egy cancelláriust, egy tábornokot és egy prépostot adott. .

A másik sir, bánkfalvi Szebeny Istváné volt, ki Kálnoki Ádámnak volt tanitója, de a vész perczeiben tanitványával együtt fegyvert ragadva, a fenn emlitett tatár-csaták alkalmával Taplocza tájékán üzve a tatárokat, halálosan megsebesült, s bár Brassóba vitték orvoshoz, sebeiben mégis elhalt, honnan haza hozatván, szintén a sz.-györgyi cinterembe temettetett el. Midőn a régi dicsőségnek ez emlékfoszlányait itt összeszedjük, nem kell felednünk a jelen érdemeit is, mert ott a templom melletti csinos vásártéren három épület tünik szemeinkbe, melyből vig zsibongás hallszik ki; e zsibongás nem Bacchus áldozatainak elszomoritó tivornyája, hanem a múzsák fellelkesitő ünnepeinek örömzaja, mert mind a három épület iskolaház (2 fiu-, 1 leányiskola), hol Sz.-György egyházközségnek fiatal nemzedéke képeztetik, és e három iskola, sőt egy Sz.-György felső részében levő negyedik iskola is alapulását alcsiki esperes és sz.-györgyi lelkész, Nagy Lajos urnak (Al-Csík 1864-ki hazafias érzelmü követének) köszönheti, ki azok megalapulásában nem csak kezdeményezőleg s hiveit lelkesitőleg járt el, hanem az alapult iskolákat gazdag alapitványokkal el is látta, azok jövőjét ekként biztositván. Az ily hazafias érdemeket, az ily századokra kiható nemes tetteket feljegyezni, a haza elismerése és méltánylatának átadni helyén látom; vajha gyenge szavam buzditásul szolgálna másokra nézve is, hogy ezen üdvös irányban hassanak hiveik lelki üdvének biztositására. Még megemlitem mint Sz.-Györgyön élt nevezetes embereket: Mihály sz.-györgyi presbiternek három fiát, Mihályt, Pétert és Pongráczot, kiknek hősiességökért 1580-ban Báthori Kristóf jószágokat adományoz (Kállai, a ns. székely nemz. 202. lap), mi ismét adat arra, hogy e korban is voltak házas kath. papok Csíkban.

A falu feletti Kálvária nevü kerék dombon a Jézus szenvedésére szentelt kápolna mellett csinos remetelak van, hová keresztekkel jelölt ut vezet fel; ezen 1836-ban épült csinos imolában a nagy böjt minden péntekén isteni tisztelet és egyházi szónoklat tartatik, melyre nem csak ezen egyházközség, hanem Al-Csík más falvaiból is ezerenkint csődül össze a nép; sőt éppen ez ünnepek tevék Sz.-Györgyöt Al-Csík vallási központjává, ezenkivül van még Szent-Györgynek egy más sokkal tiszteltebb imolája, fenn a már havasok szinvonaláig emelkedő Óriás-on, vagy Nyirtetőn. E hegyről a rege az, hogy ott hajdan óriás lakott, oly roppant óriás, ki egyik lábával a falun alól levő aranyos dombra, másik lábával pedig a tér közepén folyó Oltba lépett. Odább Kincses nevü hely van, hol, mint a rege mondja, egy igen dusgazdag török pasha lakott, de a székelyek által legyőzetvén, siető elmenekülésével kincseit elvinni nem tudta, hanem ott boltos pinczét épitvén, oda rakta le, és a patakot rácsaptatta. E regék mindenesetre arra mutatnak, hogy Sz.-Györgyön az ős előidőkben valami telep, sőt az Óriáson a hagyomány által követelt, most azonban semmi maradványt fel nem mutató, vár lett volna. Ezt bizonyiták a sz.-györgyi templom közelében talált nagymennyiségü ily alaku, 4–5 hüvelyk magas hamvvedrek és ily alaku bronz vésők, ugynevezett celtek, melyek mint a Róma előtti kor barbar fegyverei ismeretesek a tudományos világ előtt, s Sziberiától egész Olaszhonig mindenütt feltaláltatván, szittya fegyvereknek tartatnak. E homályos hagyományok, műtöredékek és Sz.-György körül talált sok régi (szintén barbar) érmek arra mutatnak, hogy itt ugyancsak volt a régi ős korban valamely telep, s e szerint a havasok környezte Csík ősrégi időkben sem lehetett egészen lakatlan. Hanem az Óriást most nem annyira e regék, mint vallásos kegyelet és egy embernek tisztelt emléke teszi Csík vallásos népe előtt kegyeltté. Az pedig Ilyés András püspök, kinek egyszerü infuláját mint szent ereklyét őrzik most is a sz.-györgyi templomban. Ilyés András szegény szülőktől született a 17-ik század közepe tájatt Sz.-Györgyön. Szülői mint gyermeket iskolába adták; hanem a tanuláshoz nem nagy kedvet mutatván, inkább a pásztorkodáshoz vonzódott, azért anyja a sertésekkel küldötte ki; igy történt, hogy midőn az akkor rengeteg erdőkkel nőtt Óriáson legeltetné disznóit, elaludt, de ébredése iszonyteljes volt, mert roppant medve állott előtte, ő imát rebegve, feltartá botját és a medve meghunyászkodva távozott. A gyermek ebben Isten intését hitte, s hazamenvén, mondá anyjának „Én tanulok és addig tanulok, mig püspök nem lesz belőlem.” E feltevése teljesült is, mert 1696-ban Erdély püspöke lett, mikor czimerébe felvette a medvét, a mint a botját elébe tartó pásztorfiu ellen emeli fel félelmes lábait. 1697-ben Erdélyből kitiltatván, az erdélyi Schematismusban adott rövid életleirása szerint, Pozsonyba ment, de a sz.-györgyi megyekönyv szerint szülőföldjére, Szent-Györgyre huzódva, ez egyházközséget administrálta, az Óriáson pedig, hol fenn leirt kalandjával élte fordulópontja kezdődött, hol csudaszerüleg menekült, 1713-ban imolát épitett, s azt Nagy-boldogasszony mennybemenetelére szentelte, mely napon itt igen népes bucsukat szoktak tartani. Ilyés András*

Ilyés András az egyházi irodalom terén is ismeretes s több munkát irt, mint: „Keresztényi Jóságos Cselekedeteknek és Tekelletességnek Gyakorlatossága, Roderik Alfons után forditotta Ilyés András 1701-ben. Nagy-szombat, nagy negyedrét”. „Szentek életét” olaszul és magyarul. Magyarra forditotta Avantzinus Krisztus életéről és tudományáról irt müvét. „Liber Concionum Dominicalium”, Bécs, 1695, és ezeken kivül 74 predicatiót, Bécsben 1693, negyedrét. (Lásd róla mint iróról többet Bod Péter Athenása 119-ik lapján).

Fivére Ilyés István, ki szintén szamandriai czimzetes püspök volt, ily czimü munkát irt: „Cathechesis Doct. Christ”. Nagyszombat 1701.

Csík nagyon sok püspököt adott a katholikusoknak, ezek a már emlitett két Ilyés mellett Szenttamási György, Pálfalvi János, Szentgyörgyi Ferencz, Domokos Kazimir (mind erdélyi püspökök), Csiki István (1600-ban szamandriai püspök) Mártonfi József, Bornemisza Pál (Isabella korában erd. püspök). Antalffi János, Kovács Miklós; szám szerint 11 püspök került ki Csikból.

Egyáltalában Sz.-Györgyön mindig igen jeles lelkészek voltak. Szereday is itt volt káplán. Antalffi János is itt kezdte papi pályáját.

mint megyétlen szegény püspök, nem dotálhatta emlékimoláját, hanem azt Istvánffy Márton esperes dotálja. Az 1717-beli nagy pestisben elhaltak is ez imolához temettettek el. A Nyirtető közelében Pap halála nevü hely van, hol a hagyomány szerint 7 oda menekült papot öltek meg a tatárok, a föld vöröses képződésü levén, esős időben vörös viz foly le onnan, a nép azt az ártatlanul kiontott vér felfakadásának tartja. Most, miután Sz.-Györgygyel kellőleg megismerkedtünk, folytassuk utunkat fel a Fissák völgyén.

Sz.-Györgygyel összefügg az ismét 5 tizedből álló Bánkfalva. E tizedek Ittkétfalva, Kotormány, Szimonszeg, Martonos vagy Patakfalva és Altiz. Az 1567-dik évi regestrumban külön falunkint szerepel Ittkeetfalwa 22, Kotormány 5 és Bánkfalva 20 kapuval. Valószinü, hogy még az alosztályok némelyike is egybeolvadás által nagyobbodott, mint Ittkétfalva, mely két faluból és a két neves Martonos, mely ismét két kis faluból alakulhatott. Bánkfalva ezeket, Sz.-György meg Bánkfalvát absorbeálta.

Bánkfalva nevét Benkő József (Spec. Tran.) Benedektől származtatja, mely név az ős magyaroknál Bánkkal ugyanazonos volt; hogy pedig Bánk a régibb időkben ugyancsak divatos név volt, már az ismert Bánk bánból; de e mellett régi okmányokból is – hol e név gyakori – bizonyos.

Bánkfalva egyik tizedét, mint emlitők, Böv (bő) buzáju Kotormány alkotja; de hát hol van e sajátos nevü falucska?

Bánkfalvától északnyugatra egy dombtetőn kis templom áll magányosan, az utas, ki erre jár, bizonnyal megkérdi, hogy miféle templom az, hol vannak hivei? mert falu sehol sem látszik, pedig ott van a templom közelében egy kikotrott gödörben (honnan neve is eredhet) szem elől elrejtve azon kis falucska, mely termékeny határáról a bő buzáju melléknevet nyerte. Bánkfalvának ásványos forrása is van, a Békás és Radovány patakok összefolyásánál, melynek szemgyógyitó hatást tulajdonitnak. Vegybontva soha sem lévén, alkatrészeiről mitsem tudunk, de szürkés szine s illata büdös-kő tartalomra mutat.

A Fissák völgyében messze felnyuló Bánkfalvával összefügg Ménaság-Ujfalu. Hogy e faluról valamit feljegyezhessünk, a történelem feledett lapjait kell feltárnunk, hogy ott ragyogó régi dicsőség széthullott virágszirmaival felékesithessük. Ugyanis a II. Rákóczi Ferenc vezette nemzeti mozgalom alatt, a szabadság szent ügyéhez egy vidék is a magyar hazában hűbb, ragaszkodóbb és áldozatkészebb nem volt, mint a hon szivétől oly távol eső Csík, s azért a visszatorlás és feldulatás nyomorainak annyira kitéve egy vidék sem volt, mint éppen Csík. Akton és Graven véres nyomokat hagytak e vidék virányain, oly vandal tettekkel mocskitván be a történelem lapjait, melyektől környezve fordul el az örök igazság nemtője. Ezen mozgalmak folyama alatt egy csapat laboncz vonult le Ménaságról Sz.-Györgynek, mindent dulva, rabolva, mindenkit gyilkolva; de Ménaság-Ujfaluban a fegyvert ragadott székely amazonok kezébe estek, kik elszánt, sok véráldozatba került harcz után őket legyőzték, lefegyverezték s hadnagyostól együtt leölték. Az akkor tájatt Szent-Györgyön volt Ilyés András püspök Ujfaluban temette el a két részről elesteket, s emlékül kapolnát csináltatott oda*Losteiner Chron. 443. .

Az ezen harczokban magokat kitüntetett székely amazonok utódjai igen szépek, és a Fissák völgyének hölgyei jogosan kiérdemlik a szépnem-elnevezést, mert a nők Csík egyik vidékén is szépség és daliás termetre nézve ezekkel nem versenyezhetnek.

E falukban fennmaradt még azon ősi szokás is, hogy a leányok vasárnap és ünnepnapokon egészen fehérbe öltöznek, mi nem kis mértékben foly be szépségük emelésére. A férfiak öltözéke is eltérő Csík más vidékeinek népviseletétől, a mennyiben itten nem a szokásos ujjas mellényt, hanem világoskék (saját keszitményü) kelméből készült ujjast vagy bujjbelét hordanak.

Ujfalu végénél a völgy kétfelé ágazik, a táj egyszerre vadregényes, havasias jelleget ölt. A Fissák völgye keletnek tart, hátterében az Ördöngős nevü havas magas csúcsa zárja el a láthatárt. A Fissákba szakadó Taplocza (patak) északról törtet le, völgyének hátterében roppant havasok tömege tünik fel, a Tomot, Negyedfél megye havasa és a kopasz Borda csúcsaival.

Ezek háta mögött van a Moldovába vezető Kis tölgyesi szoros*Melyen a Kászonba eredő Uz pataka foly ki, s melyet Kászon leirásánál tüzetesebben tárgyalandok. , hol havasi ösvényeken csak csempészek járnak a havasokon tuli országba, ott azon havasok között ront be a Nemerével ugyanazonos, egy irányt követő Borda szele, mely, mikor Al-Csík terét végig söpri, akkor mindenki lakába siet; de a vészes lehelletü havasok áldást is árasztanak, mert ott van Al-Csíknak élés-kamrája, honnan deszkáját, zsindelyét, épület- és eszközfáit vágja a székely, s az azzal folytatott kereskedéssel szerzi be a szükséges élelmi czikkeket, melyeket nagy népességü kopár vidéke nem képes előállitani; ott legelteti ökreit, juhnyájait, melyekkel egész Ausztriáig kereskednek a vállalkozó szépvizi és gyergyó-szentmiklósi örmények.

Ujfalutól 15 percznyire van a Taplocza völgyében Ménaság*Ménaság nevét Benkő Sp. Trans. Málnásságtól származtatja. Az 1567-ik évi regestrumban Ménaságh néven 61 kapuval van bejegyezve, tehát már ekkor nagyon jelentékeny helység volt. , havasok közé rejtett magányos falu, zajongva működő fürészmalmaival az ipart, régi nevezetes templomával a müvészetet képviselve.

E templom szentélye régi gót épület, szövedék boltozatának koczkáiban igen érdekes al-fresko festvények vannak. Közvetlen az oltár feletti koczkában a nap és hold, továbbá négy próféta, 4 evangelista és más szent képek*Mária Magdolna, szent Borbála, sz. Katalin, sz. Ilona, sz. Margit, sz. Anna, sz. Klára és sz. Susanna; mindeniknek neve minuskel betükkel van oda irva s mutatja e festvények eredeti régiségét. . A képek jellege, de főleg a képeket magyarázó minuskel feliratok egyiránt kezeskednek ezen mübecscsel s régészeti érdekkel biró képek valódiságáról, minek következtében mint a Székelyföldön oly kevés számban fennmaradt (Dályán és itt) régi frescók egyik kiválóbb példányát kellőleg becsülnünk és méltányolnunk kell, egyszersmind elismeréssel lennünk azon kegyelettel szemben, mely azt valamely barbar ujitás általi megsemmisüléstől megvédte.

A szentély (chor) déli oldalán két keskeny, díszművezetét megtartott, csúcsíves ablakocska van, a diadalív nyomott csúcsívvel záródik. A templom hajója, ugy látszik, sokkal később épült, mint a szentély, köríves uj metszetü ablakai mellett 1655-ben készült festett deszka-fölepe (plafond) is mutatja ezt. De a szentély sem oly régi, mint azt a sekrestye ajtaja felett levő ezen felirat:

AE. T. H. ANO. 655.

elhitetni akarná. Nem, mert akkor még nálunk nem voltak keresztyén templomok; de ha lettek volna is, nem arab számokkal éltek ám akkor, hanem hihetőleg a 6 elől az egyes kikopott (mert nem vésve, hanem csak irva van), és igy 1655-öt kellett jelölnie, mi valamely ujitási évszám lehetett, mert a templom szentélye bizonynyal annál jóval régibb, a mennyiben épitési modorában nyilvánuló késő gót-kori műidomokról itélve, a XIV. század végén készülhetett. E templom két ajtaja arról nevezetes, hogy egy darab cserfából van kivésve.

Festett fenyőfából készült öltöny-szekrénye 1678-ból való. A diszöltözetek közt egyiket Mária Terézia sajátkezüleg himezte*Ez és egy igen szép kehely is Bécs egyik apácza-kolostorából került ide, mely II. József alatt eltöröltetvén, Csedő László korlátnok ur megszerezte s ezen egyházközségnek ajándékozta. Benkő Károly Csík. Gy. Kászon, 133-ik l. . Harangjai is régiek, a nagyobbon e minuskel körirat van:

O Rex gloriae Jesu Xte veni in pace 1582.

A kisebbiken:

O Rex Gloriae Jesu Xte veni in pace Paulus Neidel me fudit Ao 1604.

De mindezeknél sokkal nevezetesebb és figyelmet érdemlőbb e templom régi szárnyoltára (Flügelaltar), mely régen főoltár volt, hanem egy kegyes asszony uj, czifrán aranyozott oltárt készittetvén, ez helyéről kidobatott egy szögletbe, mignem Hajnald Lajos püspök ott utaztában azt meglátván és műbecsét azonnal átértvén, kérte, hogy ha ez oltárt régiségeért nem becsülik, adják el neki, hogy a fehérvári templomba vitesse. Az éleseszü, leleményes székely hivek ebből átérték, hogy értékes valami lehet az a füstös oltár, minek következtében kijelenték, hogy attól semmi áron megválni nem akarnak; a püspök figyelme megmenté ekként a félredobott műkincset, jeles és lelkes öreg lelkészök, Miklós Gergely ur (kit általánosan Geczibának hiv egész Csík,) kivitte azt is, hogy ezen addig számba se vett oltár számára, egy a templom hajójának déli oldalához toldott mellékhajót épitettek. Ott van most is a megmentett műkincs, melynek midőn képét ide csatolom, azt néhány felvilágosító szóval kisérni nem látom feleslegesnek.

Ezen oltár egészen byzanczy stylben készült, s ugy alakját, mint remek fametszvényeit tekintve, valódi műremek. Közepén (a somlyóihoz hasonló) aranyozott Mária-szobor van, melyet a hagyományok szerint Höltövényben (barczasági szász falu) a reformatiókor kidobtak a szászok, de egy potyandi szekeres ott menvén el, a szobor megszólalt, hogy: „Vigy magaddal”. Ő haza is hozta s oda helyezé az oltárürnek szép metszvények- és szobrocskák-ékitette fülkéjébe. A szobor alatt e felirat van: „Regina Coeli 1543”. (A számjegyek minuskel jegyekkel irva).

Az oltár szekrényszerüleg ajtókkal van ellátva, az ajtók kül- és belfelén csinos foglalványu koczkákba Krisztus élete születésétől halálaig van lefestve; oly szépek és élénkek ezen müvészi ecset által festett képek, mintha csak néhány évvel ezelőtt készültek volna. A körives tetőmü közepén Krisztus születés van ily modorban lefestve.

Ménasághoz tartozik még az innen negyedórára levő Potyand, (mely csak ugy oda pottyant a havasok sziklái közzé) és a határszél közelében levő pásztorkodó csángók által lakott Kostelek.

Ménaságnak sok gyógyforrása van, ezek közt legnevezetesebb a Vigaszo nevü, mely fürdésre is használtatik.*

E forrás kékes fekete, ha nap süti, vereses, több rész büdös-kő, kevesebb mész, szénsavany és kevés kékkőtartalommal bir, 6 fok hideg, s vegytartalomra a budai forrásokkal lenne ugyanazonos Krautschneider orvos vegytani észlelése és állitása szerint; rheuma, fekély és más kórokban nagyon hathatós.

Benkő K. Cs., Gy. és Kász. 28. l.

Fennebb a Bőőpataknál három más ásványos forrás buzog fel ismeretlenül és használatlanul. Ménaságon most is vannak Adorjánok, ivadékai azon egykor hires székely családnak, mely a székelyek Adorján nemének emlékét tartá fenn*Ezen völgyben e szerint feltaláljuk a régi székelyek nemzeti felosztása két legnevezetesebb nemének, az Adorján és Jenő nemnek emlékét. Az elsőt Ménaságon most is nagyon terjedt Adorján családban, az utóbbit Sz.-Györgynek Jenőfalva nevü tizesében. .

A csíki népesség roppant szaporaságáról tanubizonyságot tesz Ménaság népesedési aránya, mely az anyakönyv szerint 50 év alatt 600 lélekkel szaporodott, mi 1000 léleknél oly arány, minőt sehol Európa egy országában sem találunk fel.

Ez mutatja, mily életre termett szivós nemzet ez a székely, melyet nem lehet oly könnyen kihuzni a népek sorából, mint azt Schmidt Konrád ur akarta volt; sőt kedvezőbb viszonyok között azzal gyarmatositani lehetne a sok helyt puszta mezőséget és Bánátot is.

Sőt ha még hátrább tekintve, nagyobb mérvü számitásokat teszünk, még bámulatosabb és meggyőzőbb eredményre jutunk. A csík-kozmási egyházi jegyzőkönyv (mely 1695-ben kezdődve, korunkig jön le), 74- és 75-ik lapján leiratik azon iszonyu állapot, mely az 1717- és 1719-ik évben uralgott szárazság-eredményezte roppant éhségben (midőn az emberek egymást felfalták) és az ezt követett pestis miatt Csíkban előidéztetett; a neveztem jegyzőkönyvhez lajstrom van csatolva, hol falunként fel van jegyezve a meghaltak és életben maradottak száma*Benkő Károly Csík, Gyergyó és Kászon 85, 86-dik lapján közli az egész lajstromot. . Én itt csak az általános számokat jegyzem fel. Kivonatilag:

 

 meghaltak

 élők

Fel-Csík

 3472

 4663

Al-Csík

 3887

 5029

Kászon

 980

 1227

Gyergyó

 2209

 3989

Összesen

 10,748

 14,908

 

Tehát ezen végzetteljes napokban csaknem fele pusztult el Csík népességének, s daczára az azután duló harczoknak, éhségnek és főként az ujabb időkben divatba jött csoportos kivándorlásoknak (a Dunafejedelemségekbe és Erdély más vidékeire is), ma mégis Csíknak (Gyergyót és Kászont odavéve) népessége tulhaladja a 112,000-et, tehát ily mostoha viszonyok között is 145 év alatt Csík népessége több, mint hétszereződött.

És most ezen önmagát kimagyarázó statistikai kitérés után, mielőtt a Loktól megválnánk, szükségesnek látom itt néhány szóval megismertetni a már felemlitett s ezután többször előforduló Negyedfélmegye havasát.

Ez a havas szentmártoni Kereszt-havastól kezdve, felnyult a Gyimeshez és állott a Hosszuhavas, Szellő, Borjustelke, Borda, Piricska, Pereshavas és Galambhalma nevü havasokból. E havasokat pedig Báthori Kristóf fejedelem ajándékozta Negyedfél megyének jutalmul azért, hogy a Piricska-szoroson a Szulcza vize mellett beütött török portyázókat hősileg kiverték. Negyedfél megye pedig azért, mert azt 3 és fél egyházmegyét (egyházközséget) alkotó 7 falu birta, névszerint Ménaság, Mindszent és Sz.-Lélek, Delne és Pálfalva, s végre a fél megyét alkotó Csobotfalva és Csomortány. Az eredeti adománylevél 1562-ben elégett, minek következtében 1666-ban a Negyedfél megye népei összegyültek a Csomortányon felül levő Vasondkapuhoz, hol 20 pontban e havas birtoklására nézve törvényeket és rendszabályokat hoztak, melyeket Apaffi 1675-ben Fehérvártt megerősitvén, törvény erejüvé tett. Ezen határozatokban oly sok eredetiség, az akkori magánjog körére oly becses világot vető adatok vannak, hogy annak érdekesebb pontjaiból kivonatilag egyetmást közölni nem lesz egészen érdektelen*Ezen rendszabályok eredetiben mellékelve voltak egy ezen havasok ügyében folytatott perhez, honnan én e kivonatot tettem. .

Választott esküdt havas-biróság volt, mely a rendre és birtoklásra felügyelt, mely egyszersmind itélethozási és büntetési joggal volt felruházva.

Tavaszszal cantaté vasárnapján minden marha kitiltatott ezen havasokról, ha azután marha ment oda, a havas-birák behajtatták, megtizedelhették. Havasőrizni mindenki tartozott kimenni a havasbiró rendeletére; ki nem engedelmeskedett, 1 frtig büntették.

Kaszálni sz. Lőrincz napkor kezdtek, és pedig nem volt ott senkinek elkülönitett birtoka, hanem mindenkinél a kaszások száma volt meghatározva, még pedig a havas-birák ötöd-magokkal, nemes nyolczad-magával, lófő negyed-magával, darabont harmad-magával, ökrös jobbágy ketted-magával, zsellér egyedül. Helyet foglalni napkeltekor lehetett, de dolgot kezdeni csak naphaladtakor, hogy az ünnep meg ne szegessék; ki ez ellen vétett, a havas-biróság kitiltotta a havasból, s csak három forint lefizetése után vétetett vissza. Ha valaki maga kaszálni nem mehetett, rész füvét másnak el nem adhatta, csinált szénáját is idegennek csak ugy adhatta el, ha a bebirókból vevő nem találkoznék. A kaszálás alatt a havas-birákból legalább háromnak mindig ott kell lenni; ki a havasbiró pecsétjének nem engedelmeskedett, kiveszett a havasból (kitiltatott); hatalmaskodása ugyanazonos volt a más törvényszékek ellen elkövetett ily vétségekkel, még ha gyilkosság, vagy haláleset fordult is elő, akkor is, más törvényszék teljes kizárásával, a havasbiróság hozott itéletet. Ha valaki, vagy valamely falu idegen procatort vagy birát akarna behozni, 100 arany forintra büntettetett, ugyanennyire azon falu vagy egyén, ki e közös havasok felosztását inditványozná, és 200 arany forintra, ki idegent csempészne be. Ezen havasbiróság itéletének semmi más apellatum-foruma nem volt, azt megváltoztatni senkinek hatalmában nem állott, stb. Az ezen rendszabályok és törvények alapján való birtoklás egész 1849-ig, sőt azután is érvényben volt; de 1852-ben a Bach-rendszer alatt oly roppant adót róttak ki, hogy a birtokos községek azt fizetni nem birván, 1858-ban községenként felosztották a nevezett havasokat, kivévén a Moldovába folyó Szulcza vizén levő 20 fürészmalmot, melyeket, hogy örökösen közösen használjanak és soha fel ne osszanak, változtathatatlanul elhatározták.

mek.oszk.hu/04800/04804/html/80.html

 

 

 
Vissza
 
 
 
 
 
copyright 2016 Csíkbánkfalva közbirtokosság
design btz